Pálinkás Tiborral készítettünk interjút, aki Kecskeméten született, és itt kezdett el kosárlabdázni, de manapság már az Egyesült Államokban játszik.
Mikor kezdtél el kosárlabdázni, és mikor döntötted el, hogy komolyabban kell foglalkoznod ezzel a sportággal?
– Általános iskola negyedik osztályában kezdtem el közel kerülni a kosárlabdázáshoz. Eleinte hobbiként űztem, de annyira megtetszett a játék, hogy ezután átmentem Szabó Laci bácsi csapatához. Mindig is komolyan foglalkoztam a kosarazással, mindig a fejlődés lebegett a szemem előtt, és már 15 éves korom előtt tudtam, hogy profi játékos szeretnék lenni.
Már fél éve az Egyesült Államokban kosarazol, hogyan jött ez a lehetőség?
– A gondolat mindig is bennem volt, hogy nem csak Magyarországon, de külföldön is elismert játékos szeretnék lenni. Sosem gondoltam volna, hogy már 17 évesen külföldre kerülhetek, de az élet és a szerencse úgy hozta, hogy Floridába kerültem. Bár mindig is úgy tartottam, hogy a szerencsém az a felkészültségemen is múlott. Mindig keményen dolgoztam azért, hogy ha egy ilyen lehetőség ér, készen álljak megragadni. A szüleim ismerőse által jött szóba ez az esély, és mindenkitől elég támogatást kaptam, hogy meg is valósuljon.
Milyen az iskolád és hogyan sikerült felvételt nyerned?
– Floridába, a Bradenton városbeli IMG Akadémiára járok. Ez egy olyan bentlakásos gimnázium, ahol 7 sportágat űznek magas szinten. Több videós interjún kellett elnyernem az iskola vezetőségének a tetszését. Tanulmányi eredményeimet is megnézték, mely elérte az elvárt átlagot. Szintén videókon keresztül láttak kosarazni, több mérkőzésemet is látták, így végül minden feltételnek megfelelve ösztöndíjjal vettek fel.
Hány edzésed van, illetve milyen erőt képvisel a csapatod?
– Minden nap délelőtt vannak az edzéseink. Először másfél óra kondival, erősítéssel kezdünk, ezt követi a szintén másfélórás kosáredzés. Az USA-ban nagyon elismert akadémiának számítunk, csapatunkkal a kiemelt bajnokságban szerepelünk és a tabella élmezőnyéhez tartozunk, hiszen 27 mérkőzésünkből 22-t győzelemmel zártunk.
Miben látod az amerikai kosárlabdázás elsöprő sikerének titkát?
– Sokkal fizikálisabb és összetettebb kint minden. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a táplálkozásra, az erőnlétre és a súlyzós edzésekre, valamint sok az egyéni képzés is. Itt Amerikában már az iskolában fiatal kortól azért harcolnak a diákok, tanárok és edzők egyaránt, hogy felkészítsenek minket a profi sportolóvá válásra. Úgy gondolom ez a legnagyobb különbség, ezért remélhetőleg az egyetemi tanulmányaimra is sikerül amerikai ösztöndíjat szereznem.
A tanulásra is nagy hangsúlyt fektetnek?
– Igen, bár a tengerentúlon sokkal inkább a gyakorlati tudásra összpontosítanak. Mivel itthon is jó tanulónak számítottam, így hála Istennek a tanulással nincsenek problémáim, bár az első hónap a nyelv és az ismeretlen közeg miatt nehezebb volt, de könnyen beleszoktam a kinti életbe. A délelőtti edzéseket követően délután vannak a tanítási óráink, majd 18 óra után szabadidő, esetleg fakultatív edzések következnek.
Mik a legnagyobb álmaid és céljaid a kosárlabdázással kapcsolatban?
– Természetesen legnagyobb álmom, hogy Dávid Kornél nyomdokaiba lépve én legyek a következő magyar, aki az NBA-ben kosarazhat. Minden nap azért dolgozom, hogy egy nap a legjobb európai játékosok közé kerüljek. Céljaim közé tartozik a magyar válogatottság is. Ha egyszer válogatott behívót kapok, büszkén fogom viselni a címeres mezt, hiszen sosem fogom elfelejteni, honnan indultam.
Hiányzik Magyarország?
– Igen, elsősorban a családom, a barátaim és a volt csapattársaim hiányoznak. Évente kétszer tudok csak hazajutni, ekkor is maximum egy-két hétre. Viszont kétségtelen, hogy imádok az Egyesült Államokban élni, szeretem az életet odakint és nagyon jó érzés, hogy minden a szeretett sportágam körül forog. Az egész egy hatalmas kaland nekem.